Crust punk szövegek

Mi vagyunk az Anticimex és megküzdünk a mérgező lépfenével,
Mi vagyunk az Anticimex és megküzdünk a pusztító lépfenével,
Ami Raegen neutron bombája,
Ami Breznjew hidrogén bombája!

Legyen
Pacifizmus!
Legyen
Anarchia!

Mi vagyunk az Anticimex és megküzdünk a mérgező lépfenével,
Mi vagyunk az Anticimex és megküzdünk a pusztító lépfenével,
Emlékeztek még '45 augusztusára?
Maset atom mentes övezet lett északon!

Legyen
Pacifizmus!
Legyen
Anarchia!

Legyen
Pacifizmus!
Legyen
Béke a Földön!
MOST!

Nem nekünk kell a nemzet - A nemzetnek kellünk mi
Pusztítsd el ezt a beteg teremtmény - és égesd el a zászlókat
Se nemzet - se határ
Küzdj meg a törvénnyel és a renddel!
Törj ki a veszedelmes körből - csak merj lázadni,
csak merjél ellenállni - Németország - kapd be!
Se nemzet, se határ,
Küzdj meg a törvényes renddel
Pusztuljanak az országok!

A nemzetközi nagyvállalatok;

Az éhező nemzetek tömeggyilkosai.

Agathocles - Sieg lószar

Látom őket ordibálni az utcákon,
"Hail"-t üvöltenek, menet indulókra,
Hát a háború még nem mutatta meg,
hogy a fasiszta fattyak, csak halált hoznak?
Muszáj elnézőnek lennünk?
Vagy zúzzuk szét őket a puszta kezünkkel?
Gyűjsük össze őket egy atom bázison,
és bombázzuk szarrá a helyet,
Mert mit teszünk majd, ha már megint túl késő lesz?
És majd nem marad már semmi a tányérunkon.
Nincs többé ez a szarság, hogy "nem tudhattuk előre".
SZÁLLJUNK SZEMBE - ÍRTSUK A NÁCI BANDÁT
Soha-többé
Emeld a hangod, emeld az öklöd,
mert mind túlságosan félünk,
és légy tisztában a ténnyel,
A náci-rezsimet szét kell zúzni,
Csak zúzzuk le a fasiszta disznókat,
aztán megoldjuk ezt a gazdasági szarságot,
a szocio-anarchizmusnak újra fel kell emelkednie,
és az nem ez az amerikai álom lesz!

"A pánkban nincs helyen a náciknak"

Benne vagyok,hogy a pánkok meg a skinek tartsanak össze,
De abból mindig csak a baj van, ha a boneheadek verekedni jönnek.
Ők nem a zene miatt jönnek, nem érdeklik őket a bandák.
Csak karlengetni akarnak és náciskodni nekünk.

Én igazán szeretem az oi zenét, szeretem a koncerteket,
de nálunk a náciknak semmi helye, itt az ideje kiállni ez mellett.
NEM tartoznak sem a pánk rockba, sem az oiba
Ha továbbra is járnak a koncertekre, a színterünknek vége lesz.

Ez egy dal, az osztály-irigységről.
Tiszta és egyszerű. Azok "akiknek van", szemben azokkal, "akiknek nincs"

Gyerünk!

Imádkoztál már az éjszakai égbolthoz?
Valamelyik hideg utca lámpái alatt?
Nézve, ahogy egy újabb lopott kocsi elhalad, és remélted, hogy mondhatod "Ez az, ahol meghalok"?

Megpróbálod azt mondani, hogy ismersz,
Megpróbálod, azt mondani, hogy az én világomból jöttél.
Hát, volt már hogy a lövések, szirénák és az utcai erőszak hangjára kellett elaludnod egyes egyedül?

Megpróbálnak megtörni. Remélem még bírom tartani magam.

A te világod az MTV. Tavaszi szünet és ecstasy
Megvannak a reményeid, és meg is kapod majd az álmaid.
Hát, nekem ez nem volt lehetséges választás-

Az én világomat meg sem láthatod,
Szegénység, és család nélkül.
Megtört otthonok és elfelejtett álmok,
Az élet tüskéire estem. Vérzek.

Megpróbálnak megtörni. Nem hátrálok meg.
Megpróbálnak megtörni. Remélem tudom tartani magamat.

Én nem az a fajta fehér vagyok. Én nem az a fajta fehér vagyok.
Sosem leszek az a fajta fehét, Sosem leszek az a fajta fehér, mert számkivetett lettem.


Én nem az a fajta fehér vagyok. Én nem az a fajta fehér vagyok.
Sosem leszek az a fajta fehét, mert egy söpredék, számkivetett fehér hulladék vagyok.

Öt év telt el, és már két gyereked van és egy jól fizető állásod,
zsebedben a szép kerítés és a diplomád,
hát, nekem ez a lehetőség nem volt meg.

Ez az út amit járok: Nem egy gyerek játék, és nem csak tündérmese.
Ez jutott nekem.
Nem hagyták, hogy más jusson nekem.

Én sosem voltam, és sosem leszek egy újabb vak szem a társadalomban.
Láttam, hogy milyen volt az embernek, mint nekem.
Láttam, hogy milyen volt a családoknak is... hát...

Imádkoztál már az éjszakai égbolthoz?
Valamelyik hideg utca lámpái alatt?
Nézve, ahogy egy újabb lopott kocsi elhalad, és remélted, hogy mondhatod "Ez az, ahol meghalok"?

Én nem az a fajta fehér vagyok. Én nem az a fajta fehér vagyok.
Sosem leszek az a fajta fehét, Sosem leszek az a fajta fehér, mert számkivetett lettem.

Én nem az a fajta fehér vagyok. Én nem az a fajta fehér vagyok.
Sosem leszek az a fajta fehét, mert egy söpredék, számkivetett fehér hulladék vagyok.

Ha sértőnek érzed ezt a dalt... Hát sejtheted én mennyire sértett vagyok, hogy így kellett felnőnöm.
Hát akkor most ki is az, aki meg van rökönyödve?

Gyerünk!

Imádkoztál már az éjszakai égbolthoz?
Valamelyik hideg utca lámpái alatt?
Nézve, ahogy egy újabb lopott kocsi elhalad, és remélted, hogy mondhatod "Ez az, ahol meghalok"?

Sosem volt elég pénzem! Vagy elég előjogom, hogy fehér legyek. Fehér söpredék vagyok.
A társadalom pedig jobb ha megtanulja, hogy mi is a különbség.

Zéro tolerancia a dán rendőrségnek! DISZNÓK!
A hatalom erőt parancsolt az utcákra, hogy küzdjön.
"Az ellenséget le kell győzni", de az ellenség mi vagyunk.
A békés tüntetést könyörtelenül leverik,
Ez a fajta igazság, nekem elég relytéjes.

ZERO TOLERANCIA A DÁN RENDŐRSÉGNEK! DISZNÓK!

Vakon követem a parancsot, amit fentről kapok,
de látszik a szemedben, hogy szereted a munkádat.
Ami gyerekek verését jelenti. A gyengéket bánthatod.
Mert ez már ellenszegülés, ha nem fordítanak hátat!
Azoknak az időknek már rég vége, amikor még azt csinálhattuk amit akartunk.
Te kibaszott disznó, mi nem fordítjuk oda a másik orcánkat.
Ezt veheted fenyegetésnek is, mert ez bizony az.
Tőlünk csak egy fogy majd, de tőletek tíz.
Nincs igazság, nincs béke,
amíg az utolsó rohamosztagos el nem veszett.

Baszd meg, baszd meg - te golyóálló mellényes disznó!
Mit szólnál egy italhoz? Nesze itt egy üveg tele gázolajjal!
Lécelj csak le, bassszad meg, visszavesszük az utcákat még ma!
És majd bizony bosszút állunk minden egyes ütésért!
Menj inkább, vonulj nyugdíjba, mielőtt még maradandó sérülést szenvedsz,
A nyugdíjjadhoz mi is hozzájárulunk majd; a repülő utcakövekkel

Zabáld a saját mérgedet:
ZERO TOLERANCIA A DÁN RENDŐRSÉGNEK! DISZNÓK!
ZERO TOLERANCIA A DÁN RENDŐRSÉGNEK! DISZNÓK!

A//Political - Ez nem a politikáról szól, ez az életről

Az emberiség egy arrogáns banda, elcsépelt módon arrogánsok és mindig csak többet szeretnének.
Mindannyiunkat a rendszer hozott létre, téged is és engem is, keményen elnyomva minden fajtát.

Tanulj, Taníts, Tisztelj - Békében

A rendszert nem érdekli semmi igazságtalanság.
A rendszert nem érdekli mert figyelmen kívül hagyjuk mi is.
És tényleg senkit sem érdekel, hogy tüskékben áll a hajad,
az egész csak egy nagy vicc és a rendszert sosem érdekelte.
A rendszert nem érdekli, hogy milyen poltikai üzenetű polóban járkálsz.
A rendszert nem érdekli, csak egy bábú maradsz örökké neki.
És még azon csodálkozol, hogy miért vagy mindig kétségek közt?
A rendszert az egész nem érdekli, mert mi mindannyian egy picit félünk,
ahhoz, hogy tényleg törődjük és igazán próbáljunk igazán törődni
A rendszer az egész nem érdekli mert a csapdájába estél.
Csak egy darabka vagy a gépezetben, így a rendszer részeként nem érdekel.
A rendszert nem érdekli semmi sem, mert a rendszerben senkit sem érdekel.
Senki sem foglalkozik semmivel sohasen, és senki sem törődik sohasem.
A rendszer nem törődik mert az igazságról nem is tudunk.
Az igazságról, hogy a rendszer mi vagyunk - vajon reményünk rég elfogyott?!?!

TANULJ, TANÍTS, TISZTELJ - BÉKÉBEN!

Minden a életben és minden amit gyűlölsz. Mindet te hoztad létre a közönyös döntéseiddel.
Azzal, hogy hátat fordítasz, nem törődve a problémával. Az igazságztalanságokat az életben,
azokat sohasem oldahatjuk így meg. A politika csak egy nagy rakás szar, de tte vagy az aki
az egészet elfogadja. Mikor fogod végre észrevenni?
Ez nem a politikáról szól, hanem a kibaszott életről.
Annyi az egész hatalmas küzdelemnek a lényege, hogy törődjünk.
A rendszer sosem törődött, mert a rendszer te vagy.
Semmi meg nem változhat soha, mert ezt a döntést te hoztad.

Csak ülsz otthon és bámulod a képernyőt, elpazarolva az életed, tudod mire gondolok;
Ahogy nyűvik ki a fákat, feltépik a Földet. Elfelejtik, hogy mennyire értékes nekünk.
Egy materalista álom - ez nem sokat ér barátom, ha a a Föld már csak egy álom és az emberiséget elfelejtették már rég.
Mutasd meg nekik az érkölcsi erőnket. Gyerünk most - Harcoljunk a Földért!
De továbbra is csak ülök a székben, bambulok a képernyőre, kielégítve a fantáziám - mert csak egy álomvilágban élek,
Politikai üzenetek, tisztára mosott hazugságok:
A kormány tudja a választ, és a kormány sosem hazudik - megtölti a TV az életed, nem is látod már mi a valóság.
És már észre sem veszed, hogy ez csak egy képzeletbeli utazás, hogy eltakarják szemed elöl az igazságot, csak fikcióval, és nem tényekkel.
Ha azt sem tudod mi a valóság, hogyan is tehetnél bármi mást?

A hangunk csupán halk suttogás ezekben a sötét időkben, amelyek süket fülekre találnak és elvesznek a közöny tengerében.

Félelem vesz minket körbe, minden oldalról, ahogy halljuk a sötétséget közelegni.
De mi észre se vesszük a milliók vágyát, ahogy a Föld anyánk már haldoklik,
és elfelejtjük, hogy nélküle mind meghalunk.

Ahogy az éhező milliók is halnak világszerte, és még az arcukat is látod ránk bámulni azon a képernyőn keresztül.
De mi már csak az ismétlést látjuk, hogy tavaly is ez volt műsoron, csak az arcok változnak, de mi nem és csak nézzük tovább a képernyőt,
kívánva, hogy bárcsak többet tehetnénk - de nézd csak a történelmet, ez mindig így volt, a vezetők elteszik a hasznot,
a népet pedig hibáztatják, kihasználják, felhasználják, de többet igérnek;
Például, hogy majd elveszik a szabadságunkat, azzal amit jognak hívnak, hogy majd öltöztetnek, etetnek és megvédenek
minket, magunktól, és magasról letojnak, elítélnek és elzárkoznak a vagyonnal, velük pedig úgy bánnak mint a gyerekekkel,
kinyilatkoztatva, hogy igazuk van, kivéreztetnek, védenek, aztán háborúba küldenek, illúzió, megtévesztés,
De a szemkötőt már megszokta a szemünk, már nem is kell tévé, hogy lássam az éhező embereket,
a propaganda beszív a TV halál gépezetbe, a propaganda beszív téged is, az emberiség már csak ébren álmodik.